„ Fa leszek, ha fának vagy virága, 

Ha harmat vagy: én virág leszek. 

Harmat leszek, ha te napsugár vagy, 

Csak hogy lényeink egyesüljenek. 

Ha, leányka, te vagy a mennyország: 

Akkor én csillaggá változom. 

Ha, leányka, te vagy a pokol: 

Hogy egyesüljünk, én elkárhozom.”

Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket.

Van, ami nem számít sikernek. Mondjuk a hírnév, vagy a pénz, vagy a hatalom. A siker az, ha reggel felébredve olyan izgalommal készülsz a teendődre, hogy szinte kirepülsz az ajtón. Ha olyanokkal dolgozol, akiket szeretsz. Ha kapcsolatba lépsz másokkal, és hatással vagy rájuk. Ha képes vagy megérinteni olyanokat, akikkel csupán az álmotok közös. Ha este úgy fekszel le, hogy elégedett vagy a munkáddal. A siker öröm, szabadság és barátság. És a siker szeretet.

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,

És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,

És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,

És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.

Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.

És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…

Hogy valóban erős vagy.

És valóban értékes.”

“Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindekivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé – és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és midnen őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.”

Ott van például (...) a féltékenység. Százezer könyvben olvastam róla, láttam, amint a színészek eljátsszák ezer különböző színdarabban és filmben. Azt hittem, erről az érzésről mindent tudok, amit tudni lehet. De egészen megdöbbentett.

Csak azért, mert... mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk... ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek... egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem maga választott.

Igen, szeretni tudni a legnagyobb boldogság. És a szeretet a legnagyobb jó, amit az ember önm

agából másoknak adhat.

Nem ad hiába, aki úgy ad, hogy közben magának is örömöt szerez 
vele.

Aki nem önmagát helyezi az élete középpontjába, hanem a 

szeretetre vágyó másik embert, vagyis aki nem mindenáron a saját 

boldogságát keresi, hanem örömmel dolgozik mások boldogításán is, 

az előbb-utóbb menthetetlenül maga is boldog emberré válik.

Légy boldog azzal, amid van, miközben afelé törekszel, amire vágysz!