Az élet pontosan olyan, mint egy dal. Az eleje rejtély, a vége megerősítés, de a közepe az, ahol az érzelmek rejtőznek, amely megérinti az embert.

Sokat hibáztam az életem során. Hagytam, hogy az emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. Ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyozok le olyan dolog mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek!

Nincs is annál a napnál komorabb, mint amelyen ráébredünk, mindaz , ami mostanáig fontosnak látszott számunkra, valójában a nullánál is kevesebb.

Ha belenézel egy lány szívébe.. meglátod azt, hogy mennyit sírt

valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.. De látni

fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogyan tud erős maradni

akkor is, mikor semmi sincs rendben.

Álmok: mindenkinek vannak, néha jók, néha rosszak... néha azt kívánod, hogy elfelejtsd őket... néha ráébredsz, hogy túlszárnyaltad őket... néha úgy érzed, végre valóra válnak... és néhányunknak csak rémálmok jutnak. De nem számít miről álmodsz, mikor eljő a reggel a valóság beférkőzik és az álmok eltűnnek.

Az élet hegymászás, de a kilátás csodás!

Olyan szomorú, hogy mindnyájan a szerencse óriáskerekéhez vagyunk láncolva. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a szerelmet folyton más szemszögből látjuk. Míg az egyik pár élvezi a fellendülést...addig a másik pár lefelé veszi az irányt. De akár fent vagy, akár lent, ne helyezd magad kényelembe, mert arra biztosan számíthatszt, hogy a kerék tovább fog forogni.

Csak ha leereszkedünk a szakadék mélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.

Nem hibbantam meg, csak éppen cáfolhatatlanul szerelmes vagyok, cáfolhatatlanul és visszafordíthatatlanul, amely utóbbi kifejezést a memóriám mintha a mai tévéhíradó szövegéből raktározta volna el.

Én úgy akarlak szeretni, hogy egészen betöltselek, én legyek neked a legnagyobb öröm, és én legyek a vigasztalás és minden, de te nem hagyod, hogy így szeresselek. Terajtad páncél van, nem is tudom, hány réteg. Ha az egyiken átjutok, alatta a másik. (...) Meg akarlak tartani, és érzem, hogy nem tudlak megtartani.

Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége - olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel.

Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el, nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első csók sokat jelent.

Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.

• 
  

Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!

Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket, és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled.

A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.

"Százszor elesel, százszor föltápászkodsz - így működünk. Amíg ez a küzdelem tart, nagy segítséget kapsz attól, aki szeret. Fölemel. Ha kell százszor is, de ha te már nem küzdesz tovább, ha jól érzed magad a padlón, vagy még inkább a bénult lefelé hullásban, akkor el kell engedni a kezedet, bárhogy szeretnek is." 

Bizony, Isten előbb a férfit teremtette meg, aztán a nőt. A művész is mindig készít egy durva vázlatot az igazi mestermű előtt.

"Az ember egy napon rádöbben arra,

 hogy az életben igazán semmi sem fontos.

 Sem pénz, sem hatalom,

 sem előrejutás, csak az,

 hogy valaki szeresse őt igazán."

Attól, hogy valami most a tiéd, nem lehetsz benne biztos, hogy holnap is magadénak tudhatod. - Becsüld meg amid van, különben könnyen elveszítheted azt !

A nők nemigen tudnák megmondani, mire van nagyobb szükségük: egy férfira, aki állandóan védje, vagy állandóan támadja őket.

Légy önmagad, ne az, aminek hiszed magad, vagy ami lenni szeretnél, sem pedig az, aminek látszani akarsz mások szemében, vagy aminek mások tartanak.

A barátság olyan,mint a gyertyák:van ami gyorsan kialszik,egyetlen kis széllökéstől:van olyan,ami egy darabig ég,de aztán elillan..és van,ami örökké tart,és megvilágít mindent.

Tudod, én a világ összes pénzéért sem cserélném el az egyéniségemet, még akkor sem, ha nincs bennem semmi de semmi különös. Miért? Mert én legalább önmagam vagyok, és ez több annál, mint amit néhányan elmondhatnak magukról!

Amikor a fájdalom elmúlik, jön a helyére a harag. Aztán amikor a harag is kifutja magát, érkezik helyette a magány. Az érzések végtelen körben követik egymást, az egyik elveszett érzés helyére mindig jön egy másik.

Ha minden alkalommal, amikor rád gondoltam, kaptam volna egy szál virágot, az örökkévalóságig sétálhatnék a kertemben.

Ha valaki nem tesz meg érted legalább annyit, amennyit Te érte, akkor nem ő az igazi. Ő csak egy újabb útitárs az igazihoz vezető rögös és hosszú úton. Ha megtalálod azt, akit keresel, akkor azt rögtön tudni és érezni fogod, mert olyan érzés lesz, mintha mindig is Őt kerested volna. Idegen, de mégis ismered. Még távoli, mégis közelebb van, mint bárki más. A szemedbe néz, de a lelkedbe lát. Hozzád beszél, de a szívedhez szól. Na Ő lesz az igazi!

Soha ne sírj, ha mások látnak,gyengeséged ne mutasd ki többé másnak.Ne lássák, ha elhagyod magad,hogy a szenvedés magával ragad.Légy erős, még akkor is ha nehéz,nincs annál rosszabb, amikor valaki lenéz.Őrizd meg mindig méltóságodat,hisz senki sem értheti meg bánatodat.Nem érdemes sírni azután ki nem szeret,aki rajtad kívül más nőre is szemet vetett.Ne add meg neki azt az örömöt soha,

 Légy büszke, de megalázva soha.

Közel sem vagyok tökéletes - .. Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam.

Én mostantól csak egy átlagos lány leszek. Nem több, és nem kevesebb. Nem várok el semmit, nem teszek semmit. Minden csak lesz, ahogy lesz. - Ezentúl mindig a könnyebbik utat választom, nem fogok küzdeni, és nem fogom megmagyarázni a dolgokat, mert már nincs rá erőm, és igazából okom sincs...

Minden órának szakítsd le a virágát, találd meg minden percben a szépet, a kellemest, az örömet adót, s a többiről igyekezz elfeledkezni, vesd ki az agyadból a gondot, élvezd a percet, amíg élvezheted, hiszen ki tudja, mi vár rád holnap, s egyáltalán, megéred-e a holnaputánt?

Láttál már tiszta szívből nevetni? Na és sírni,zokogni? Hülyeséget csinálni,és valamit nagyon megbánni? Dühöngeni,ordítani vagy csendben egy könyvet olvasni? Erősnek mutatkozni, vagy összetörni? Hallottad már ahogy elmesélem az életem, és érezted,hogy levettem az álarcom?

 Ha nem,akkor nem ítélhetsz el,hiszen nem ismersz.

Úgy álljunk meg az életben, akár a sziklaszírt a tengerben; ne engedjük, hogy a szüntelen hullámverés megingasson bennünket.

Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra.

Nincs rosszabb annál, mint amikor elszalasztasz valamit, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha... Sose feledd: a próbálkozás egy LEHETŐSÉG, a siker vagy a visszautasítás egy ÉLMÉNY, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy semmi!

"Százszor elesel, százszor föltápászkodsz - így működünk. Amíg ez a küzdelem tart, nagy segítséget kapsz attól, aki szeret. Fölemel. Ha kell százszor is, de ha te már nem küzdesz tovább, ha jól érzed magad a padlón, vagy még inkább a bénult lefelé hullásban, akkor el kell engedni a kezedet, bárhogy szeretnek is."

Ha meg akarod ismerni az embert, ne azt nézd, mit mond, mit szeretne, mi után sóvárog - hanem mi az a konkrét lépés, amit megtesz, mert ez mindig az az irány, ahol boldogságát sejti. Ez adja lelki dinamikájának legnagyobb erejét. Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet, de amikor válaszút elé kerül, és döntenie kell, kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a legnagyobb boldogságát véli...

" Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek..."

Abban a pillanatban, mikor nagy általánosságban minden a lehető legszebben klappol, valami mindig jön és nyakon vág.

Tudják, hátborzongató megfigyelni, mennyire ki tud forgatni önmagából egy srácot a szerelem.

Gyakran változnak az érzéseink. Talán úgy ahogy a fák lépnek át a télbe, ahogy lehullajtják leveleik. Talán így váltam meg én is az érzéseimtől, lassan mintha soha nem is éreztem volna. Talán így váltam én is ilyen üressé belül. Egy csupasz fa. Csupán ennyi maradt belőlem.

Nem tudom körül írni mi ez az érzés csak annyit tudok, hogy ha ránézek, bármilyen boldogtalan is vagyok, egyszerűen a szám mosolyra gördül akarva, akaratlanul.

A fiatalok türelmetlenek, és folyton úgy érzik, meg kell törniük a csendet. Kár, mert a csend nagyon tiszta dolog. Áldott. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, mert csak azok tudnak egymás mellett csendben ülni, akik közt teljes az összhang. Ez az élet nagy ellentmondása.

"Becsüld meg gyerekként kapott mackódat. Életre szóló barátod és bizalmasod lesz."
Mondta egy bölcs ember.
Nekem nem volt olyan játék mackóm melyhez ragaszkodtam volna. A polcon csücsült többi barátjával. Nekem nem volt szükségem egy játék mackóra, mert ott voltál nekem te. Emlékszel, szinte mindent együtt csináltunk.Elkalandoztunk a legvadabb képzeletbeli világokba, elásott kincseket kerestünk, együtt botorkáltunk a parton egy bottal és egy hosszú cérnával. Ha kellett vadászok voltunk, ha kellett tündérek esetleg boszorkányok vagy hercegnők és a hajunk lógattuk le az erkélyről.Együtt próbáltunk ki minden olyat, ami jó és káros. Megtanultuk elfogadni egymás hibáit. És büszkén mondhatom, hogy te még éjszaka is felveszed a telefont, álmosan végighallgatod a világrengető problémáim, és bölcs tanácsot adsz. Könnycsordulásig tudunk nevetni a jelentéktelen kis dolgokon, és halálos félelemben egymás kezét szorítva nézünk egy ócska horror filmet.Őszintén beszélünk egymással és támogatjuk egymást. Van mikor túl sokat vagyunk együtt és apró, felesleges hülyeségeken kapjuk fel a vizet, de mindig visszatalálunk egymáshoz. Én tudom, hogy rengeteg szerethető szokásod van, és egy remek ember vagy, akárki akármit mond, én tudom, mert ismerlek. Nálad jobban nem ismer senki, nálam jobban nem ismer senki.
Tudom hogy ez a legszebb, legőszintébb, legcsodásabb és legigazabb barátság, mert évek óta testvéremként szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni. Bármi történjen, a világ mindig csak a miénk lesz. Örökre.

Csak azok lehetnek igazán erényesek, akik már megízlelték a bűnt, ahogy csak azokból lettek igazán szentek, akik előbb nyakig megmártóztak a bukásban.

Irigylem az embereket, akik mindig határozottak, akikből hiányzik a bizonytalanság - ez az én betegségem -, irigylem a hazárdjátékosokat is, akik nem gondolnak következményekkel, mernek fejest ugorni a boldogságuk után, és éppen ezért nyernek.

Napjainkban az emberből nem lesz felnőtt, megmarad gyereknek. A gyerekek pedig hűvös szemmel nézik a világot. Én is. Nem mintha a hozzám hasonlóknak nem volnának szorongásaik. Szörnyű szorongások gyötörnek. De a szem, az hideg marad. Hideg, akár a kő. És nincsenek könnyei.

     Három dolog nehéz a világon: Úgy igazat mondani, hogy senkinek se fájjon, úgy mondani kellemest, hogy hizelgés ne legyen és úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el.

        A nő a világ lehgszebb égszere. Ezt az égszert mindennél jobban meg kell becsülni. Ha vidám , vele kell örülni, ha rosz kedve van meg kell viagasztalni. Ha fázik, átt kell ölelni, de ha boldogtalan, nem szabad elengedni a világért sem. És ezt az égszert úgy hord a tenyereden, mint a nyakláncot a nyakadban.

Valaki megkérdezett egy idős házaspárt, hogy hogyan képesek 50 év után is  elviselni egymást... Ezt válaszolták...nos, uram, tudja mi abban az időben nöttünk fel, amikor ha valami nem működött azt megjavitották nem pedig eldobták.